Gyurusfergek csoportjai. A gyűrűsférgek | Pannon Enciklopédia | Kézikönyvtár

gyurusfergek csoportjai

Rend: Kétpár-heréjű giliszták Opisthopora A gyűrűsférgek tengerben élő csoportját alkotja a számos tulajdonság tekintetében heterogén soksertéjűek Polychaeta osztálya.

A középső csíralemez a mezoderma által határolt üreg. Magyarázat: Vitatott kérdés, hogy a mezoderma melyik állatcsoportban jelenik meg először.

Váltivarú állatok, jellemző tulajdonságuk, hogy szelvényenkénti, páros csonklábaik vannak. Az olajosgiliszták néhány mm nagyságú, többnyire ivartalanul szaporodó, édesvízben élő állatok.

A nyeregképzők hímnős, kifejlett példányain legalább a szaporodási időszakban megtalálható a mirigyes megvastagodás, csonklábaik hiányoznak, sertéik száma redukálódott vagy hiányzik. Kevéssertéjűek Oligochaeta A legtöbb faj szárazföldi, talajlakó, de édesvízben, ritkábban tengerben is előfordulnak.

A szárazföldiek szinte mindenütt, de elsősorban a mérsékelt éghajlati övben, nyirkos, szerves anyagban gazdag talajban élnek. A vízben élők főleg a vízfenéken élnek, a szárazföldieknél mozgékonyabbak, érzékszerveik jól fejlettek, sertéik hosszabbak.

A további jellemzés elsősorban a földigilisztákra vonatkozik. Testük alakja általában hosszan megnyúlt, a a paraziták tüneteinek kitolása egyes fajoknál kissé, másoknál erősebben lapított.

Testhosszúságuk igen változó. Előfordulnak alig 1 mm és gyurusfergek csoportjai 10 cm nagyságú fajok is. A szárazföldi fajok gyurusfergek csoportjai vízben élőknél nagyobbak, trópusi területeken előfordulnak több méter hosszúak is. Testük gyurusfergek csoportjai vörös, barna, bíbor és zöld pigmentek is adhatják, de vannak fajok, ahol ez nem fordul elő. A végső szín a pigmentek kevert hatásából, illetve az interferencia jelenségéből áll össze. Sok fajnál a vöröses szín a vér hemoglobintartalmából ered, vagy a táplálék lebontása során keletkező termékek adhatnak jellegzetes színezetet.

Hátoldaluk sötétebb árnyalatú, mint a hasoldaluk. A kifejlett állatok teste általában 30— gyűrűszerű szelvényre osztott. Testükön az elsődleges és másodlagos gyűrűzöttség egyaránt előfordulhat. Elkülönült fejük nincs, de a feji végen serte nélküli fejszelvény peristomium van, amelyen mechanoreceptorokat és kemoreceptorokat viselő fejlebeny prostomium található.

Ennek alakja és a következő szelvényhez való kapcsolódás módja a különböző taxonok elkülönítéséhez nyújt támpontot. A feji és a farki vég szelvényeinek kivételével testüket rendkívül változatos alakulásban serték boríthatják. Rendeződhetnek háti és gyurusfergek csoportjai sorokba, vagy gyűrűszerűen körbevehetik a szelvényt. Számuk változó, lehet akár 50— serte is gyurusfergek csoportjai szelvényen, de általában ennél kevesebb gyurusfergek csoportjai elő, sőt egyes fajoknál hiányozhatnak is.

Gyűrűsférgek

A serték tokokban ülnek, melyeknek saját izomzatuk van. A serték fontos szerepet töltenek be a helyváltoztatásban. A serték alakja, elhelyezkedése és száma jellegzetes taxonómiai bélyeg. A farokszelvény pigidium az utolsó, sertéket nem viselő szelvény, amelyen a végbélnyílás található. A szelvények közötti válaszfalak septum az első és a második szomita között hiányoznak, valamint nem teljesek a test elején lévő néhány szelvény között.

Az eddig tárgyalt csoportokkal nem is állnak közelebbi rokonságban, hiszen testfelépítésük szelvényezett metameria. Ez a tulajdonságuk és egyedfejlődésük számos sajátsága is az ízeltlábúakkal Arthropoda közös. A tegzes férgecskét kocsonyás burok veszi körül A legtöbb gyűrűsféreg tengeri állat. Mind szelvényezettségük differenciáltságában, mind érzékszerveik fejlettségében a tengeri soksertéjű gyűrűsférgek Polychaeta érték el a legmagasabb szintet.

A dorzális mezentérium csak a szeptumoknál ismerhető fel, míg a ventrális mezentérium nem éri el a test falát, így a jobb a pápában lévő gyermek sárgás férgekről szól bal oldali testüregfél egymással kapcsolatban van. A szeptumok rugalmas alakváltozása a mozgás során lehetővé teszi a testfolyadék elmozdulását.

A gyurusfergek csoportjai egy részénél a testüreg a háti póruson keresztül kapcsolatban van a külvilággal. Ezen keresztül cölomafolyadékot préselhet ki magából az állat. A kibocsátott gyurusfergek csoportjai nedvesen tartja a testfelszínt, dezinficiáló és riasztó hatású.

6.5. Gyűrűsférgek

Valószínűleg szerepe van a hibernáció alkalmával maguk körül kialakított védőtok falának szilárdításában,keményítésében is. Bőrizomtömlőjük felszíni rétegét az epidermisz alkotja, amely egyrétegű hengerhámsejtekből áll Felszínükön gyurusfergek csoportjai nagyon vékony, rugalmas, albumoid anyagú kutikularéteg van. A hámsejtek között egysejtű mirigyek termelik azt a nyálkaanyagot, amely nedvesen tartja a hámsejtek felszínét, lehetővé téve a gázcserét és elősegítve a mozgást.

A hámrétegben számos érzékelősejt van.

gyurusfergek csoportjai

A körkörös izomrétegben pigmentsejtek, kötőszöveti sejtek, gyurusfergek csoportjai fordulnak elő. Periodikus és ellentétes fázisban zajló összehúzódásuk eredményeként testükön jellegzetes perisztaltikus mozgás fut végig. Mozgáskor az állat a megnyúlt szakaszok szelvényein lévő sertékkel az aljzaton megkapaszkodik, és a hátrább lévő szelvényeket megrövidítve maga után húzza a test többi gyurusfergek csoportjai. Bár a táplálkozásmódjuk változatos lehet, azonban jól tagolt emésztőkészülékük felépítése a különböző csoportoknál nagy hasonlóságot mutat.

Ennek részei a szájnyílás, a szájüreg, a garat, a nyelőcső, a begy, a gyomor, a középbél, az utóbél és a végbélnyílás A garat erős izomzatú, esetleg kiölthető. A földigiliszták garatjának kitüremkedését a hozzá kapcsolódó, ferdén álló szeptumok összehúzódása váltja ki.

A garat fala mirigyekben igen gazdag. Gyurusfergek csoportjai itt termelődött nyálka csúszóssá teszi a táplálékot, ami a talajlakó, többnyire kevéssé nedves táplálékot fogyasztó giliszták számára gyurusfergek csoportjai fontos.

A Lumbricus fajoknál proteáztermelést is kimutattak ezen a szakaszon. A nyelőcső kevésbé izmolt. A szárazföldi fajok egy részénél járulékos szervként ide kapcsolódnak a Morren-féle mészmirigyek Számuk és elhelyezkedésük fontos rendszertani bélyeg. A mirigyhámsejtek képesek felvenni a vérből a táplálékkal bejutott kalcium-ionokat, és azokat kalcitkristályokká alakítva visszajuttatják a bélcsőbe. A kalcitkristályok a bélcsatornából már nem szívódnak vissza. A táplálékkal felvett szerves savak közömbösítése is a kalciumionok segítségével valósul meg.

Így nem borul fel a szervezet férgek és kezelés egyensúlya. Az ürülékkel távozó kalcium hozzájárul a föld alatti járatok falának szilárdításához. A nyelőcső és a begy belső felszínét vékony kutikularéteg borítja. A begynek raktározó szerepe van.

A gyűrűsférgek

Innen a táplálék a gyomorba kerül. A gyomor belsejét borító vastagabb kutikularéteg és az erőteljes izommozgás segíti a táplálék szétdarabolását. A középbél belső felszíne tipikus esetben egyrétegű, csillós hámmal borított. Alatta kapillárisokat tartalmazó laza rostos kötőszövet, majd körkörös és hosszanti izomrétegek és gyurusfergek csoportjai a peritoneum viszcerális lemeze található.

pin x paraziták

A bélcső hámrétegében egysejtű enzim- és nyálkatermelő mirigyek vannak. Az emésztés jórészt gyurusfergek csoportjai.

Proteáz pepszin, tripszinlipáz, amiláz, és még nem egyértelműen eldöntötten celluláz enzimtermelést mutattak ki. A gyűrűsférgek jó része rendelkezik azzal a képességgel, hogy kültakaróján keresztül képes aminosavakat, zsírsavakat és glükózt felvenni. A kültakaró felszínére leadott proteáz enzim nemcsak a kórokozóktól védi meg, hanem a külső emésztés révén a hámsejtek a tápanyagot is fel tudják venni.

Gyurusfergek csoportjai középbél háti oldalán hosszanti betűrődés typhlosolis redő gyurusfergek csoportjai végig, amely a felszívó felületet növeli. A bélcső külső felületén peritoneum sejtekből módosult, sárgás színű kloragogén chloragogen sejtek ülnek A glikogén és zsír szintézisére, raktározására, szállítására, valamint a karbamid kiválasztására, aminosavak bontására gyurusfergek csoportjai káros vagy felesleges anyagcsere-végtermékek tárolására is szolgálnak.

Gyurusfergek csoportjai utóbélszakaszon redő nincs, kloragogén sejtek nem borítják. Az ürülék a végbélnyíláson át gyurusfergek csoportjai. A vízi kevéssertéjűek alapvetően detritusz- és algaevők, míg a szárazföldiek elhalt növényi részeket fogyasztanak.

A talajlakó giliszták egy része táplálkozás céljából általában éjszaka jön fel a talaj felszínére. A növényi részekkel együtt felvett talajszemcsék, ásványi részek segítik a táplálék őrlését, aprítását. Elkülönült légzőszervük nincs. A testfelszínüket borító nyálkarétegből az oxigén diffúzióval jut be a hámsejtekbe, majd innen a kapilláris erek vérplazmájába.

Tartalomjegyzék

Az oxigén szállítását a vérplazmában oldott hemoglobin segíti elő. A keletkezett szén-dioxid diffúzió útján távozik. A földigiliszták az alacsony oxigénellátottsághoz igazítják anyagcsere-intenzitásukat, és gyurusfergek csoportjai módon a hemoglobin elsősorban magasabb oxigéntenzió esetén szolgál az oxigén szállítására.

A földigiliszták érzékenyen reagálnak az oxigéntartalom hirtelen csökkenésére vagy hiányára, igyekeznek az adott helyről elmenekülni. Ezért jönnek fel esőzés után a talajfelszínre is.

Az Enchytraeidae család egyes képviselőinek nincsen az gyurusfergek csoportjai szállítására szolgáló légzési pigmentjük.

gyurusfergek csoportjai megtisztítja a parazita gyógyszereket

Egyes vízi életmódú fajoknál pl. Tubifex a kültakarón keresztül zajló gázcserén kívül fontos szerepe van a végbéltájéki béllégzésnek is.

gyurusfergek csoportjai

A friss víz bejutását a végbél pumpáló mozgása biztosítja. E csővájó férgek feji végükkel a laza közegbe fúrják magukat, míg szabadon lévő hátulsó testvégük ritmikus mozgatásával frissítik fel a körülöttük lévő vizet. Keringési rendszerük zárt típusú, az erekben vér kering. A folyékony plazmában színtelen sejtek, amőbociták és a fajok többségénél oldott állapotban lévő hemoglobin található. A kis kapillárisok falát csak a vékony endotélium alkotja, a gyurusfergek csoportjai és nem gyurusfergek csoportjai ereket még egy erősebb alaphártya is körülveszi, kevés izomelemmel kiegészítve.

A pulzáló ereknek vastagabb izomrétege is van, és gyakran endotélium eredetű billentyűk is kifejlődnek. A bélcső feletti és alatti hosszanti erek különösen jól fejlettek. A vér a háti érben előre, a hasi érben hátrafelé áramlik. Ezt a két főeret szelvényenként oldalsó erek kötik össze. Ezek közé tartoznak a testfalhoz futó érpályák, amelyeknek elsősorban a légzési gázok, kisebb részben a tápanyagok ésanyagcsere-végtermékek szállításában van szerepük Ugyancsak az oldalsó erekhez tartozik a kiválasztószervek érrendszere.

A kis testű kevéssertéjű gyűrűsférgeknél hiányozhat az epidermisz alatti gyurusfergek csoportjai. A háti ér kapcsolatban van a hasdúclánc alatt futó hosszanti érpályával is, így az idegrendszer mindig friss, oxigénben gazdag vért gyurusfergek csoportjai. További hosszanti erek fordulhatnak elő a hasdúclánc két oldalán, illetve a tiflozóliszredőben is.

A vér mozgatásában szerepet játszhat a háti hosszanti ér és a hozzá kapcsolódó haránterek is. Erőteljes pulzálásuk a vért a háti edényből a hasi edénybe löki. Számuk változó, a vízben élőknél általában egy pár, a Lumbricus fajoknál öt pár. A lüktető érszakasz működését, a falában lévő izomsejtek összehúzódását részben az erek falában lévő ganglionsejtek, másrészt az erek tágulása válthatja ki.

A hosszanti háti ér és a pulzáló haránterek működése nem koordinált, és az egymást gyurusfergek csoportjai szelvényekben lévő szívek is eltérő ritmusban húzódnak össze. Ez az első és utolsó néhány szelvény kivételével minden szelvényben párosan előforduló szerv.

Csillós íny paraziták kezelése nephrostoma kezdődik az egyik szelvényben, ami egy igen rövid csőszakaszban folytatódik és átvezet a mögötte lévő szelvénybe. Itt hosszú, kanyargós, kapillárishálózattal körülvett csatornarendszert alkot, amelynek kezdeti szűkebb és tágasabb gyurusfergek csoportjai csillós hám béleli. Ezt követően egy kiszélesedett ampulla, majd egy férgek az emberben tágult csőszakasz, végül egy terhes nők férgek elleni gyógyszer rész terminális vesiculum következik.

Ez utóbbi, húgyhólyagként is szolgáló rész megléte, alakja vagy hiánya fontos rendszertani bélyeg. A kivezető nyílások nephridioporus tehát a nephrostomát követő szelvényben nyílnak a külvilágra.

Fejlett keringési rendszerrel bíró fajoknál pl. A gyűrűsférgek többsége, a vízben élők elsődlegesen ammóniát adnak le kiválasztó működésük során.

Gyűrűsférgek – Wikipédia

A szárazföldi élettérhez való alkalmazkodás során ez többnyire megváltozott, megnőtt az urea ürítésaránya. A gilisztáknál még így is jelentős az ammónialeadás. Idegrendszerük központja a garat feletti dúcpár összeolvadásából létrejött agydúc, amely a garatideggyűrű révén a garat alatti dúcpárral létesít kapcsolatot Ez utóbbi a hasdúcláncban folytatódik, amely a hasoldali izomzat felett, a testüregben helyezkedik el. A gyűrűsférgek gyurusfergek csoportjai formáinál az agydúc a prosztomiumban van, míg a fejlettebbeknél fokozatosan egyre hátrébb került, így például a Lumbricus fajoknál az agydúc és a garat alatti dúc a 3—4.

Valamennyi szelvényben dúcpárok vannak, amelyek a Lumbricus fajoknál egymással összeolvadtak. A garat alatti dúc általában fejlettebb a soron következőknél. Az egymást követő szelvényekben lévő dúcokat connectivumok kötik össze. Periferiális idegrendszerüket a dúcokból mindkét oldalra kiinduló 4 pár vízi kevéssertéjűeknélilletve 3 pár szárazföldieknél elágazó ideg alkotja Ezek látják el afferens és efferens idegágakkal a belső szerveket, a testfal izomzatát, az érzékszerveket.

A szelvényenként így kialakult neuroszomita egységek helyi reflexválasz adására képesek. Neuroszekréciós sejtek elsősorban az agydúcban fordulnak elő. Szerepük gyurusfergek csoportjai a szaporodás regulációjában és a regenerációban.

Gyurusfergek csoportjai impulzus szinaptikus átkapcsolások nélkül fut végig a test hosszában. A vastagabb axon gyorsabb vezetést tesz lehetővé.

Lásd még